AZ IRODALOMTERÁPIÁRÓL
A biblioterápia – vagy más néven irodalomterápia – szövegek felhasználásával történő személyiségfejlesztő, illetve pszichológiai problémákhoz kapcsolódó terápiát jelent.
A történetekkel való gyógyítás egyidős az emberiséggel. A Távol-Keleten mesemondók meséltek és énekeltek emberi sorsokról, így adván példát és segítséget a hétköznapokban való eligazodáshoz. Ennek a történetmondásnak egyik legismertebb példája az Ezeregyéjszaka meséiből ismert Seherezádé történetei. Az ókori görögök is a lélek orvosságának tekintették az olvasást. Az évszázadok során sokszor és sokan hívták segítségként a könyveket és meséket tanításhoz, neveléshez, élethelyzeti válságok megoldásához.
A modern irodalomterápia, mint szisztematikus módszer, Amerikából származik, ahol már az 1800-as évek elején úgy tekintettek az olvasásra, mint egyfajta terápiás módszerre, és beépítették kórházi betegek kezelési programjába is.
Magyarországon az 1800-as évek közepén jelentek meg az első, biblioterápia használatához kapcsolódó kezdeményezések. A Magyar Hírlap 1852-ben értesít egy, a betegek számára létrehozott könyvtárról a Rókus Kórházban. Ezt követően a könyvek használata egyre szélesebb körben kezdett terjedni, és szépen lassan már nem csak orvosok és könyvtárosok, hanem pszichológusok, pedagógusok, szociális munkások is igénybe vették a biblioterápia jótékony hatását.
A csoportos vagy egyéni foglalkozások az irodalomterapeuta által választott mű felolvasásával indulnak. Szöveg lehet bármi, amit irodalomként olvasunk (szépirodalom, mese, lektűr, blogbejegyzés, stb.). A szöveg a kezünkben az az eszköz, ami elgondolkoztatja és hozzászólásra inspirálja a csoporttagokat vagy – egyéni foglalkozás esetén – az ügyfelet, alkalmat szolgáltat arra, hogy közösen átgondolhassuk, milyen élményeket és érzéseket hívott elő belőle, illetve milyen gondolatokat indított el benne a történet. A közös gondolkodás és önreflexiók segítségével a résztvevők a terápia során lehetőséget kapnak arra, hogy külső szemszögből is láthassák a problémáikat, tisztábban láthassák önmagukat, következmények nélkül gondolhasson át alternatív megoldásokat, döntéseikben tudatosabbá válhassanak, és megtapasztalhassák, hogy számtalan, akár egymásnak ellentmondó vélemény is kialakulhat valamiről, és ezek a vélemények sok esetben egyenrangúak is lehetnek.
“A könyvek olyanok, mint a tükör: mindenki azt látja bennük, amit a lelkében hordoz.”
