A mélyben néma, hallgató világok, üvölt a csönd fülemben s felkiáltok, de nem felelhet senki rá a távol, a háborúba ájult Szerbiából s te messze vagy. Hangod befonja álmom, s szivemben nappal ujra megtalálom, hát hallgatok, míg zsong körém felállván sok hűvös [...]
Weöres Sándor: Valse triste Hűvös és öreg az este. Remeg a venyige teste. Elhull a szüreti ének. Kuckóba bújnak a vének. Ködben a templom dombja, villog a torony gombja, gyors záporok sötéten szaladnak át a réten. Elhull a nyári ének, elbújnak már [...]
Titeket (néha) nyomaszt? Kányádi Sándor: Lassan eltelik eltelik a nagy készülődésekkel lassan eltelik előbb a fele aztán a másik fele is csak készülődünk az időközben idő- szerűtlenné vált nagy mire is végül a sebtiben sütögetett kis pecsenyék csömörével a szánkban mentegetőzve tárjuk [...]