Kemény Zsófi: Nagymosás

Kimostam azt a színes hátteret,
amit régen kifeszítettem mögéd.
Fakóbb lett, de még mindig ez a legszebb részem.
Legközelebb majd összemosom azzal az éjszakával,
amióta tudom, hogy mire számíthatok
a következő ezer évben.
Vagy azzal az estével mosom össze,
amin egy rossz emlékem jó emlékre váltott.
Vigyázni csak arra kell, hogy a mosógépbe
ne kerüljön be az az érzés,
ami most itt röpköd körülöttem. Még ne,
mert könnyen fakuló és máris egyre színtelenebb,
pedig ez volt a legpirosabb érzésem,
aminek a legjobban örülnék,
ha csak még egyetlenegyszer a hátamra teríthetném,
mint a kedves, szomorú óvó nénik
a kardigánjaikat kora ősszel,
a kedves, szomorú óvodaudvaron.